Miért igénylik a nárcisztikusok a folyamatos megerősítést?

Az elmúlt évtizedben a nárcisztikus személyiségzavar fogalma a pszichológia szakmai berkiből bekerült a köztudatba. Egyre többen ismerik a "nárcisztikus" kifejezést és annak legjellemzőbb viselkedésmintáit.

Dr. Elinor Greenberg blogcikkében arra világít rá, hogy a kóros nárcizmus és a vele járó folyamatos elismerés-hajszolás tulajdonképpen nem más, mint egy túlzó megnyilvánulása annak a természetes gyermeki igénynek, hogy másoktól kapjunk visszajelzést és megerősítést. A különbség csupán annyi, hogy a nárcisztikus személy sosem nőtte ki ezt a szükségletet.

Az ember gyermekkorában kiszolgáltatott és másoktól függ

Minden ember segítségre szorulva érkezik a világba. A szüleink, gondozóink feladata, hogy megnyugtassanak, tápláljanak, óvjanak, és megmutassák, hogyan igazodjunk el a világban. Ahogy felnövünk, fokozatosan megtanuljuk önállóan ellátni ezeket a funkciókat. Megtanulunk vigaszt nyújtani önmagunknak is, belsővé téve a korábban kívülről kapott megnyugtató tapasztalatokat.

Hogyan formálódik az énképünk?

Két neves szakember munkája segít megérteni, miért torzulhat el a nárcisztikus emberek önértékelése:

Charles Horton Cooley és a "tükör-én"

Cooley szerint identitásunk egyik alapja az, ahogyan mások tükrében látjuk magunkat. Minél fiatalabbak és tapasztalatlanabbak vagyunk, annál hajlamosabbak vagyunk elhinni, hogy az a valóság, amit a szüleink vagy a környezetünk sugároz rólunk. Ha ezek a tükrök torzítanak, hamis önkép alakulhat ki, mely megnehezíti, hogy felismerjük valódi erősségeinket, és megfelelő irányba fejlődjünk.

Heinz Kohut és a "self-objektum" fogalma

Kohut szerint az emberek másokat gyakran a saját énjük kiterjesztéseként használnak: olyan funkciókat várnak el tőlük, amelyeket önállóan nem tudnak elvégezni. Gyermekkorban ez természetes. Ám egészséges fejlődés során felnőttként már csupán időnként van szükségünk külső megerősítésre, dicséretre, ölelésre. A nárcisztikusok viszont szinte teljesen másokra támaszkodnak saját értékességük érzéséhez.

A nárcisztikus személyiségzavar (NPD)

Az NPD egyik fő jellemzője, hogy az érintett soha nem növi ki a másoktól való érzelmi függést. Lehetsz akár sikeres vezető, híres művész vagy csodált szépség - mégis képtelen vagy belső megnyugvást találni mások visszajelzése nélkül. A nárcisztikusok mindig másokat használnak "tükörként" vagy "self-objektumként", hogy fenn tudják tartani labilis önértékelésüket.

Mi az a "nárcisztikus forrás"?

Egyszerűen fogalmazva: olyan emberek, akik folyamatos dicséretet, elismerést vagy csodálatot nyújtanak a nárcisztikus személy számára.

A három nárcisztikus altípus

Exhibicionista (nyílt) nárcisztikus
Ők azok, akik nyíltan vágynak a figyelem középpontjába kerülni. Fontos számukra, hogy magas státuszúnak és különlegesnek lássák őket. Szeretnek tanácsot osztogatni, mert ettől tökéletesnek és mindentudónak érzik magukat. Ha valaki nem ért velük egyet, hajlamosak az illetőt lenézni és leértékelni.

Rejtett (covert), sérülékeny nárcisztikus
Ők inkább burkoltan keresik az elismerést, mert félnek attól, hogy ha túlzottan mutogatják magukat, lelepleződnek és megszégyenülnek. Általában másokhoz, csoportokhoz, márkákhoz vagy eszmékhez csatlakoznak, és az ezekkel való azonosulás révén próbálnak különlegesnek látszani.

Mind a nyílt, mind a rejtett nárcisztikus elvárja, hogy partnere megerősítse őt. Ha például azt mondják, hogy az ő választott boruk a legjobb, és te ellentmondasz, személyes támadásnak élik meg. Ugyanez történik akkor is, ha a tanácsukat nem fogadod meg: ebben az esetben értéktelenítik a kapcsolatot veled.

Malignus (rosszindulatú) nárcisztikus
Ők azok, akik örömet lelnek mások önértékelésének lerombolásában. A partnerük szenvedése, gyengesége számukra a hatalom és fölény érzését adja.

Összefoglalva:
Mindannyian vágyunk időnként külső megerősítésre - legyen szó dicséretről, biztatásról, vagy arról, hogy valaki elismeri az eredményeinket. Azonban a nárcisztikus személyiségzavarral élők szinte kizárólag ebből táplálják önértékelésüket.

Ha magadra vagy valaki hozzád közel állóra ismertél ezekben a leírásokban, jó tudni, hogy léteznek erre specializálódott szakemberek. Ha úgy érzed, szükséged van rá, érdemes segítséget kérni.

[Forrás: Psychology Today/Dr. Elinor Greenberg] 

A szerzőről: Dr. Elinor Greenberg pszichológus, nemzetközileg elismert Gestalt-terapeuta és a személyiségzavarok szakértője. Munkáiban közérthető módon mutatja be a borderline, nárcisztikus és szkizoid működésmódokat, és gyakorlati útmutatást ad az önismeret fejlesztéséhez és az egészségesebb kapcsolatok kialakításához. 

Terapeutáknak és érdeklődő laikusoknak szóló átfogó könyve, a Borderline, nárcisztikus és szkizoid működés – Hogyan alakítja a személyiséget a szeretet, a csodálat és a biztonság utáni vágy 2024-ben jelent meg magyarul, kiadónk gondozásában.
Borderline, nárcisztikus és szkizoid működés - Itt találod a hiánypótló könyvet »